Gyí te, lovam, Besztercére,

piros borra, pecsenyére!

Gyí, gyí, gyí, lovacskám,

gyí vágtába,

odaérünk vacsorára,

gyí, gyí, gyí!

Gyí, lovam, előre,

vágtass a mezőre!

 Kis kacsa fürdik

fekete tóban,

anyjához készül

Lengyelországba.

Fényes a szárnya,

aranyos a tolla,

fordulj ki, fordulj ki,

aranyos Katinka!

 Egyszer régen – amikor az emberek és állatok sem éltek még a Földön, - elhatározta a Nap, hogy feleségül veszi a Holdat. A Nap egy követtel levelet küldött a Holdnak.

A küldönc hosszú utazás után végre megérkezett a Holdhoz és átadta neki a levelet. A Hold kinyitotta, elolvasta, majd egy nagyot nevetett, és azt kiáltotta:

-A Nap azt írta, hogy el akar venni feleségül! Ilyen különös és vicces dolgot még soha életemben nem hallottam. Persze, mintha én hozzámennék?! Nem is kedvelem! - de a Hold nem akarta megbántani a Napot, tehát így szólt a követhez:

-Tudod mit? Mondd meg a Napnak, hogy átgondolom a dolgot!

A küldönc visszatért a Naphoz és átadta az üzenetet.

Eltelt egy kis idő, majd a követ ismét meglátogatta a Holdat egy levéllel, amiben ez állt:

-Még mindig várom a válaszod! Mikor fogunk végre összeházasodni?

A Hold kieszelt valamit:

-Mondd meg a Napnak, hogy hozzámegyek feleségül, ha teljesíti egy kívánságomat!

A követ térült-fordult, vitte az örvendetes hírt. A Nap gondolkodás nélkül hevesen rábólintott, bármi is legyen az a kívánság, ő teljesíti. A küldöncnek ideje sem maradt kipihenni az út fáradalmait, indulhatott is vissza.

A Holdhoz érve kifulladva közölte:

-A Nap küldött, szeretné hallani az óhajod!

-Mondd meg neki, ha annyira feleségül akar venni, hát jöjjön el értem!

A Nap, amikor meghallotta a választ, nagyot nevetett:

-Csak ennyiről lenne szó? Ez aztán tényleg nem akadály!

De akármennyire is próbálkozott és próbálkozott, nem sikerült utolérnie a Holdat. A mai napig lohol a Nap a hold után, s így váltakoznak a nappalok és az éjszakák.

Kínai népmese

 Élt valaha egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán ellen. Amikor a szultán erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst.

-Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet: ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem!

Az ember tudta, hogy ez az egyetlen esélye, bár fogalma sem volt, hogyan lehetne megoldani ezt a feladatot. Gondolt egyet, és nekivágott a hegyeknek. Fogott egy medvét, és hazavitte. Szedett egy csomó körtét, és egy könyv lapjai közé rakta őket. Odaadta a medvének a könyvet és az, láss csodát, lapozgatni kezdte, mivel felfedezte a lapok között a finom gyümölcsöt.

A határidő lejártával a szultán magához kérette a bűnöst.

-Teljesítetted a parancsomat? - kérdezte.

-Természetesen, szultán - felelte az ember, és bevezette a medvét.

Elé tett egy könyvet, a medve most azonban hiába keresett a lapok között körtét, csak betűk voltak benne. Mérgesen dörmögve forgatta a lapokat előre-hátra, de sehol semmi!

A meglepetéstől tátva maradt a szultán szája.

-Hát ez meg mit csinál? - kérdezte ámulva.

-Könyvet olvas a maga módján, uram! - volt a felelet.

Így menekült meg a bűnös a fővesztéstől.

török népmese

Ciróka, maróka,

mit főztél, Katóka?

Kavartam babocskát,

sütöttem pampuskát.

Ide raktam, oda raktam,

utoljára, mind bekaptam.

Hamm!

pampuska = szalagos fánk

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

mint a tüdő a fazékból 

kidagadok én.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

esztendőre, vagy kettőre,

nagylány leszek én.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

esztendőre, vagy kettőre,

legény leszek én.

 Sok-sok holdtöltével ezelőtt egy nagy gonosz pávián a Mkuze folyó lombos partján telepedett le. Elfoglalta a területet és kijelentette, hogy csak neki van joga inni a folyó édes vizéből. A többi állat keserűen és haraggal fogadta a pávián zsarnokságát, de senki nem volt elég bátor vagy erős, hogy szembeszálljon vele. Kivéve az akkoriban még hófehér szőrű zebrát. Ő volt az egyetlen, aki felemelte a hangját a zsarnok ellen és párbajra hívta ki a páviánt. A majom beleegyezett a harcba, de kijelentette, hogy a vesztest száműzik egy kopár szikladombra, távol a folyótól. A két állat küzdött egész délután, mígnem esteledni kezdett. A pávián cselédei meggyújtották a táborhelyen a tüzeket.

A majom, mivel nem tudta legyőzni sehogy sem az ellenfelét, tisztességtelenül beletaszította a zebrát a tűzbe. Ekkor azonban váratlan dolog történt: az égő faágak ugyan megégették a hátát, de ahelyett, hogy a lángok a zebra vesztét okozták volna, ez a fájdalom hirtelen megsokszorozta erejét! Egy dühös kiáltással akkorát rúgott a páviánba, hogy az a folyó túloldalán találta magát. A majom nagy huppanással pottyant le a kopár sziklatömbök közé, és közben teljesen lehorzsolta hátulsó részéről a bundáját. A mai napig így él, csupasz hátsóval, ami mindig emlékeztetni fogja arra, hogy minden állat egyenlő, és annyit ihat a folyó vizéből, amennyit csak akar. A zebra sem került ki sértetlenül a küzdelemből. Hófehér szőrét a tüzes ágak fekete csíkosra perzselték, amiről mindenkinek a páviánnal folytatott bátor küzdelme jut eszébe.

nigériai népmese

 Én most elmegyek,

Jógyerekeket keresek!

Egyet szólok,

Kettőt szólok,

Harmadikra rátalálok!

 Ekete, pekete, cukota pé,

Ébel, Bábel, dominé,

Csiszli pá, csiszli pé,

Csiszli, csoszli, dominé!

 Antanténusz,

Szórakaténusz,

Szóraka tiki-taka,

Alabala bambuszka,

Vigyen el a krampuszka!

 Keress, kopó, ha találsz,

Ha nem találsz, kaparássz!

 Hová mégy te, kisnyulacska?

-Ingyom-bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Az erdőbe!

Minek mégy te az erdőbe?

-Ingyom-bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Vesszőcskéért!

Minek néked az a vessző?

-Ingyom-bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Kertecskének!

Minek néked az a kiskert?

-Ingyom-bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Virágoknak!

Minek néked az a virág?

-Ingyom-bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Kedvesemnek!

 Tekintetes úr,

Elszaladt a nyúl!

Ne bánts, fiam, had' szaladjon,

Itt a puska, durr!

 Tekeredik a kígyó,

Rétes akar lenni.

Tekeredik a rétes,

Kígyó akar lenni.

 Uccu lábam, járd ki most,

Nem parancsol senki most!

 Án-tom, ti-ti-tom,

Bokros liliom.

Akár erre, akár arra,

Seje-huja hopp!

 Madarak voltunk,

Földre szálltunk.

Búzaszemet szedegettünk,

Mondd meg nékem, te,

Hányat mondasz te!

 Szebb a páva, mint a pulyka,

Szebb, szebb, szebb.

Mert a páva aranyos,

Ám a pulyka ripacsos,

Glú, glú, glú!

 A patyiti halastóba',

Fürdik a fekete csóka.

De hiába fürdik abba',

Mégis fekete a tolla.

 Vékony cérna, kenderszál,

Jaj, de kicsi maradtál!

 Akinek a szeme kék,

Takarója a nagy ég.

Akinek a szeme zöld,

Puszta ágyat vet a föld.

Akinek a szeme barna,

Eledele alma.

Akinek meg fekete,

Liliom a tenyere!

 Ecki-becki, berecki,

Hátba ütlek, eredj ki!

 Piros kendő, pi-pi-pi,

Alatta van valami.

Két kisegér, meg egy nyúl,

Kimehet az ifiúr!

 Itt a köcsög!

Mi van benne?

Arany alma,

Arany körte!

Add tovább! Add tovább!

Te fizesd meg az árát!

 Giling-galang,

Szól a harang.

Fél tizenkettő,

Szamár mind a kettő!