Cifra palota
zöld az ablaka
gyere ki te tubarózsa!
Vár a viola.

Kicsi vagyok én
majd meg növök én
esztendőre vagy kettőre legény leszek én.

Cifra palota
zöld az ablaka
gyere ki te tubarózsa!
Vár a viola.

Kicsi vagyok én
majd meg növök én
esztendőre vagy kettőre nagylány leszek én.

 

Pont, pont, vesszőcske,

készen van a fejecske.

Kicsi a nyaka, nagy a hasa,

készen van a török basa.

Ezt mindenki ismeri és le tudja rajzolni. Ez eddig egyszemélyes szórakozás, mármint eddig csak te alkottál. Adj a gyereked kezébe egy ceruzát és kérd meg, hogy színezze ki.

Másik, amit szoktam még csinálni. Nem mindig van kéznél papír és ceruza. Nem baj, hisz el is lehet játszani.

"Pont, pont" = két szemét ovatosan megmutatom

"vesszőcske" = szája, orra

"készen van a fejecske" = ujjammal körberajzolom a fejét

"kicsi a nyaka" = megmutatom a nyakát

"nagy a hasa" = megsimizem a pociját

és így már "készen van a török basa"

Jó szorakozást! 

Ma a fiúkkal kreatív dobozt készítettünk.

Szereztem két cipősdobozt, és befestettem egyszínűre /fehérre/.

Ma előszedtünk vízfestéket, ecseteket, matricákat és leültünk alkotni. A kisebbik fiam életében először most találkozott a vízfestékkel (20 hónapos). Először nézte, ismerkedett azzal, hogy mi is történik. Majd Ő is ecsetet fogot, és próbálkozott. Majd rájött, hogy az ujjával is tud "festeni". 

Nagyobbik fiam, Igi, már tapasztalt, így neki nem okozott gondot a festés.

Én is velük festettem. Az a jó, ha gyerekekkel való festében, hogy a képnek nem kell valamiről szólnia. Egyszerűen színeket viszek fel a papírra gondolkodás nélkül. Hagyom, hogy a festék csöpögjön, összefolyon. A doboz oldalán könnyű volt hagyni, hogy a festék folyon. 

Festés végeztével matricákat is ragasztottunk a dobozra. Lehet, hogy külső szemlélők számára a dobozok nem lettek túl dizájnosak, de mi élveztük a készítését.

Próbájátok ki a gondtalan festést. Esetleg készítsetek saját kreatív dobozt, és írd meg hogy sikerült.

Legközelebb:

• Mit tettünk a dobozba? Hogy néznek ki (fényképek a dobozokról)

• Kép festés fonallal

 Bori bari, bárány,

alig áll a lábán,

kiviszik a zöld mezőre,

édes fűre, legelőre.

A mondóka eredetileg így kezdődik:

"Biri, biri, bárány" 

Nekem viszont így rögzült és így is szoktam mondani a fiaimnak /valószínű, hogy a mese sorozat miatt maradt meg bennem a Bori bari/.

Nagyobbik fiam kedvenc nótája

Egy boszorka van. 

Három fia van.

Iskolába jár az egy,

másik bocskort varrni meg,

A harmadik itt a padon a dudáját fújja nagyon

Danadanadan. De szép hangja van

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi malacuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a malacuk, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s a télen át szép lassacskán meg is ették. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. Mondja egyszer a szegény asszony az idősebb leányának:

- Eredj, leányom, menj fel a padlásra, s hozd le a kis gömböcöt.

Fölmegy a leány, le akarja venni a gömböcöt, de ahogy hozzányúlt, csak megszólal a gömböc:

- Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én! - S azzal hamm, bekapta!

A szegény asszony nem tudta elgondolni, hogy hol marad olyan sokáig a lánya, küldi a középsőt, menjen nénje után, hozzák már azt a gömböcöt. Fölmegy a leány, de ez is éppen úgy járt, mint a nénje: a kis gömböc - hamm! - bekapta. Hej, mérgelődött a szegény asszony! Hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen sokáig odamaradjanak a miatt a haszontalan kis gömböc miatt.

- Eredj, leányom - mondja a legkisebb leánynak -, szólj a nénéidnek, hogy hozzák már a gömböcöt, mert a sarkukat hátrafordítom.

Fölmegy a kisleány nagy sebesen, de a kis gömböc őt is bekapta.

- Na megálljatok - mondja a szegény asszony -, majd lehozlak én titeket gömböcöstül, mindenestül. Fölszaladt a létrán nagy haraggal, no de ha fölszaladt, ott is maradott, a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta.

Jő haza a szegény ember, hát nincs se asszony, se vacsora. Keresi, kiabálja: "Hé, asszony, hé, hol vagy, merre lettél?!" Kiabálta a leányait, hírük-poruk sem volt. Benézett az ágy alá, a kályha mögé, fölkajtatott minden zeget-zugot, nem voltak sehol. Aztán felment a padlásra, hátha ott vannak. Ott meglátja a kis gömböcöt. Gondolja magában, majd segít magán, levágja a kis gömböcöt, s lesz vacsora, ha nincs itthon az asszony. De ahogy odament, a kis gömböc mérgesen rákiáltott:

- Mit, te is meg akarsz enni? Abból nem lesz semmi! - S hamm! - bekapta a szegény embert is.

No, hát az isten csudája volt eddig is, hogy a kis gömböc le nem szakadott; négyet még csak elbírt valahogy, de mikor a szegény embert is bekapta, puff, leszakadt s leesett. Aztán elkezdett gurulni, legurult a létrán, ki az udvarra, az udvarból ki az utcára, ottan utolért egy sereg kapás embert s asszonyt, s azokat is bekapta; továbbgurult, ki az országútra, ott szembejött vele egy regiment katona, azt is bekapta. Még ez sem volt elég a telhetetlen gömböcnek. Gurult tovább, s az út szélén bekapott egy kondásfiút, aki éppen javában ette a paprikás szalonnát. No, hanem a kondásfiúval megjárta. Egy jó hegyes, fanyelű bicska volt a kondásfiúnál, s amikor éppen bekapta, a kés megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s a felesége meg a három leánya. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az árok szélén a kirepedt kis gömböcöt.

Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna!

Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának:

- Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg.

Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki:

- Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta.

Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának:

- Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt.

Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki:

- Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak!

Azzal szépen bekapta.

Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának:

- Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik.

Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:

- Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak!

S bekapta azt is.

Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:

- Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!

Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki.

Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc:

- Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!

És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta.

Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki:

- Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!

Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve.

Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

Mit jelent?

orja – húsosan hagyott gerinccsont farokkal együtt

nyúlja – hasszalonnán, a háj alatti részen fekvő hús

garádics – lépcső(fok)

bagázsi – (bakanyelv) málha, poggyász

csürhe – disznók csapata

Egy, - megérett a meggy.
Kettő, - csipkebokor vessző.
Három, - Te vagy az én párom.
Négy, - biz' oda nem mégy.
Öt, - érik a tök.
Hat, - hasad a pad.
Hét, - dörög az ég.
Nyolc, - leszakadt a polc.
Kilenc, - kis Ferenc.
Tíz, - tiszta víz,
ha nem tiszta vidd vissza,
ott a szamár megissza

 Az "Egyszerű játék" bejegyzésnél említettem ezt a mondókát. Leírom bár szerintem ezt mindenki ismeri: 

Zsipp-zsupp, kenderzsupp,

ha megázik kidobjuk!

Zsuppsz!

Világ egyik legegyszerűbb, de legvidámabb játékát játszották a fiúk apával a hétvégén.
 Birkóztak.

Ebben a játékban az a jó, hogy nem igényel különösebb felszerelést, és minden gyerek élvezi /fiú nagyon szeretik/. Persze hely az kell hozzá. Lehet játszani apával, anyával. Igaz mikor két gyerek egyszerre ugrál az emberen az nem túl kellemes.

A birkózás elődjét már baba korukban elkezdtem velük játszani. Ez inkább még csak enyhe gurgatás, guri-gurizás volt. Mind a két fiam élvezte ezt a hancurt. Ahogy nőttek egyre bátrabba dolgokat próbáltunk ki. 

Most már ilyen "birkózások" alkalmával bukfenceztetjük őket, amikor négykézláb vannak, vagy ülnek eldöntjük őket /persze ezt csak matracon/. 

Mindig figyeljük a reakciójukat, és ha mondják, vagy jelzik, hogy elég, akkor nem eröltetjük. Az igazság az, hogy inkább mi unjuk meg, és fáradunk el előbb.

Ilyen hancurozás alkalmával lehet a "Zsipp-zsupp"-os mondókát elővenni. Hintáztatattam őket, és amikor jön, hogy "Kidobjuk zsupsz", akkor rádobom az ágyra/matracra. Na nem olyan magasról. Babánál a kezed maradjon a teste alatt. Itt is szoktam a reakciójukat figyelni.

Próbáljátok ki a birkózást és írjátok meg a véleményeteket. Különösen lányos szülők.

Veled is előfordult már, hogy egy mondókából eszedbe jutott 1 részlet, de a többire nem emlékeztél?

Szeretnél magyar népmeséket olvasni gyermekednek?

Neked is két különböző korú gyermekeid vannak?



Dia vagyok. Két fiam van. Egyik 4 éves, a másik elmúlt másfél éves.



Velem megesett, hogy egy mondóka, vagy ének egy sora, vagy egy kicsike részlete eszembe jutott, de sehogy sem tudtam, hogy folytatódik. Ezért gondoltam, hogy összegyűjtöm a mondókákat, énekeket, és olyan népköltészeti remekeket, melyeket gyerekeknek szoktunk mondani, énekelni.



Amikor játékokat keresek, azt veszem észre, hogy kor szerint szokták besorolni. Igen ám, de nekem két gyereket kell lekötni és legtöbbször egyszerre. Így elkezdtem kísérletezni, keresgélni, olyan játékok és kreatív tevékenységek után, ami a nagyobbik fiamat még lekötik, de a kisebbiknek is sikerélménye legyen.

Ezeket szeretném Veled/Veletek megosztani.