Gólya, gólya, vaslapát,

Hozzál nekem kisbabát.

Ha nem hozol kisbabát,

Ellopom a kisgólyát!

 Csi-hu-hu-hu,

Megy a vonat,

Viszi már az utasokat, hú!

 Mackó, mackó, ugorjál,

Sürögjél és forogjál!

Tartsad fel a mancsodat,

Tegyed szét a lábodat!

Ugorj ki!

 Jön a róka, ne nézz hátra,

Tüzet viszen a markába',

Meg ne fordulj, szépen állj,

Mert a róka közel jár!

 Szitakötő, mit csinálsz?

Hogy egész nap meg nem állsz?

Kicsi szita, nagy szita,

Haragszik a Katica.

Szitakötő kislányok,

Rózsalisztet szitálok.

Kicsi szita, nagy szita,

Ne haragudj, Katica!

 Török basa,

Nagy a hasa,

Beleférne

Negyven kacsa!

 Baba, ülj a térdemre,

Lovagoljunk Szegedre,

Ott árulják a rózsát,

Kapsz belőle bokrétát!

 Rajta, aki épkézláb,

Ha így nem bír, négykézláb!

 Fütyül a rigó,

Huncut a bíró!

 Bácsi, maga nem mohácsi?

Néni, maga nem szécsényi?

 Fújjad szél a fákat,

Letöröd az ágat:

Reccs, reccs, reccs!

 Cukor, tea, kávé, rum,

Bumm, bumm, bumm!

Elmutogatva:

Cukor - megérintjük a homlokát,

tea - megérintjük az állát,

kávé - megérintjük az egyik arcát,

rum - megérintjük a másik arcát,

Bumm, bumm, bumm - megérintjük az orrát

 Kavarom a kását,

Tejbe', vajba',

Piros fazekamba'.

 Bőg a szamár, eső lesz,

Holnapután vásár lesz!

 Megy a kutya Szentes felé,

Lóg a farka ezerfelé.

Limlom, lakatos,

Te leszel a fogó most!

A fészekben kikeltek a tojások: öt kis verébfióka tátogott a mamája felé. A verébmama megetette, megitatta a kicsinyeit, s mikor nagyobbra nőttek, repülni tanította őket. Az ötödik kisveréb bátrabb és ügyesebb volt, mint valamennyi testvérkéje.

Egy napon repüléslecke közben olyan messzire szált, hogy nem látta sem a mamáját, sem a testvéreit. Nagyon megijedt a kisveréb, a szárnya elfáradt, már nem is tudott röpülni, csak ugrándozott a vékony lábacskáin. Addig-addig ugrándozott, míg a vadkacsa fészke elé ért.

-Befogadsz a fészkedbe? - kérdezte a kisveréb.

-Befogadlak, háp-háp... -mondta a vadkacsa.

-De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!

-Akkor nem fogadlak be a fészkembe, háp-háp...- mondta a vadkacsa.

A kisveréb továbbugrált. Találkozott a galambbal, és megkérdezte:

-Melengetnél-e a szárnyad alatt?

-Melengetlek szívesen, kruuú...buk...buruk...- turbékolta a galamb.

-De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!

-Akkor nem melengetlek, kruuú...buk...buruk...- mondta a galamb.

A kisveréb továbbugrált. Találkozott a bagollyal.

-Éhes vagyok, adnál-e nekem enni? - kérdezte.

-Szívesen adok, uhuuu... - huhogta a bagoly.

-De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!

-Akkor nem etetlek meg, uhuuu...- mondta a bagoly.

Besötétedett, hideg lett, a kisveréb félt, fázott, éhezett, s fáradtan ugrándozott egyre tovább, tovább. Ekkor meglátott egy szürke madarat, az is a földön ugrált.

-Kedves madár – szólította meg a kisveréb a madarat -, befogadnál-e, megetetnél-e engem? Fáradt fióka vagyok, és csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip!

-Befogadlak, megetetlek, én vagyok a mamád! Egész nap kerestelek, hívtalak, csip-csirip!

A verébmama hazavitte a fiókáját a fészekbe, megetette, szárnya alá vette, s ott melengette reggelig.

Angol mese

Bartócz Ilona fordítása

 Egyedem-begyedem, bébicske,

Hová való menyecske?

Szántóföldre kapálni,

Egérlyukba bujkálni!

 Gyertek, gyertek, gyerekek,

A kiscsibék kikeltek,

Kilenc sárga, kilenc tarka,

Egyiknek sincs füle, farka.

Anyjuk alá futnak, bújnak,

Kiszaladnak, összebújnak.

 Laci megy az óvodába,

Lötyög a tej a hasába.

Ini-pinc, Lőrinc,

Te vagy odakint!

 Kukurikú, jó reggelt!

Szól a kakas, ha felkelt!

Ti is keljetek,

Óvodába menjetek!

 Ment, mendegélt egyszer egy öregember a kiskutyájával az erdőben. Hogy, hogy nem, az öreg elvesztette az egyik kesztyűjét.

Arra szaladt egy kisegér, bebújt a kesztyűbe, és azt mondta:

- Jó lakásom lesz itt nekem!

Éppen arra ugrándozott egy béka is, bekukkant a kesztyűbe, és kérdi:

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér. Hát te ki vagy?

- Én vagyok Brekegő, a béka. Engedd meg, hogy veled lakjam!

- Gyere, nem bánom!

Most már ketten voltak. Arra szaladt egy nyulacska is, meglátta a kesztyűt, és ezt kérdi:

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka. Hát te ki vagy?

- Én Tapsifüles vagyok, a nyulacska. Fogadjatok be engem is!

- Gyere, ha kedved tartja!

Így már hárman voltak. Egyszer csak arra jön a róka, egyenesen a kesztyű felé tart.

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska. Hát te ki vagy?

- Én vagyok Csalavér, a róka. Engedjetek be engem is!

- Gyere, ha úgy tetszik!

Most már négyen ültek a kesztyűben. Arra jött a farkas is, megállt a kesztyű mellett:

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska és Csalavér, a róka. Hát te ki vagy?

- Én vagyok az Ordas farkas. Befogadtok-e engem is?

- Hát gyere, ha gondolod, hogy elférsz!

Bebújt a farkas is. Most már öten voltak. Honnan, honnan nem, egyszer csak arra jött egy vaddisznó.

- Röf, röf. Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska, Csalavér, a róka és Ordas, a farkas. Hát te ki vagy?

- Röf-röf-röf! Én vagyok a Röf-röf disznó. Fogadjatok be a házatokba!

- Mindenki csak a mi kesztyűnkben szeretne lakni, akinek erre tart az útja!

Láthatod, hogy magunk sem férünk már el!

- Én még meghúzom valahogy, fogadjatok be!

- Nem bánjuk, gyere!

Bebújt a vaddisznó is. Már hatan voltak, de olyan szorosan, hogy meg sem tudtak moccanni. Alig helyezkedtek el valahogy, hallják ám, hogy zörögnek a bokrok. A medve bújt elő és egyenesen a kesztyű felé tartott.

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska, Csalavér, a róka, Ordas, a farkas meg Röf-röf disznó. Hát te ki vagy?

- Brum-brum-brum! De sokan vagytok! Én vagyok a Mormogi medve. Fogadjatok már be engem is!

- Hová fogadjunk be, amikor magunk is szűken vagyunk?

- Csak megleszünk valahogy!

- Hát gyere, ha kedved tartja, de csak a kesztyű szélére!

Bebújt a medve is. Most már heten voltak. A kesztyű már pattanásig feszült.

Ekkorra az öreg is észrevette, hogy útközben elhagyta a kesztyűjét. Visszafordult, hogy megkeresse. A kiskutya előrefutott. Amint szalad, egyszer csak látja, hogy ott fekszik a kesztyű az úton, és izeg-mozog. Meg is ugatta: „Vau-vau-vau!” Az állatok erre igencsak megrémültek, kiugrottak a kesztyűből – futottak, ki merre tudott.

Az öreg is odaért, és felvette kesztyűjét.

Ha az öreg nem talál rá a kesztyűre, az én mesém is tovább tartott volna!

ukrán népmese

fordította: Barzsó Tibor

 Ketten jártunk óvodába,

Térdig érő kis szoknyába.

Hipsz, hopsz, csavarodj!

 Pesten jártam iskolába,

Térdig érő ibolyába.

Hipp-hopp, csavarodj,

Te kiskutya takarodj!

 Kukurikú, Kelemen!

Mit leltél a szemeten?

Egy rézgarast, kikeri!

Aki kéri, jöjjön ki!

Nyári idő rekkenő,

Forró már a levegő,

Lubickoljunk a patakban!

Hűsűljünk még a habokban!