Ment, mendegélt egyszer egy öregember a kiskutyájával az erdőben. Hogy, hogy nem, az öreg elvesztette az egyik kesztyűjét.

Arra szaladt egy kisegér, bebújt a kesztyűbe, és azt mondta:

- Jó lakásom lesz itt nekem!

Éppen arra ugrándozott egy béka is, bekukkant a kesztyűbe, és kérdi:

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér. Hát te ki vagy?

- Én vagyok Brekegő, a béka. Engedd meg, hogy veled lakjam!

- Gyere, nem bánom!

Most már ketten voltak. Arra szaladt egy nyulacska is, meglátta a kesztyűt, és ezt kérdi:

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka. Hát te ki vagy?

- Én Tapsifüles vagyok, a nyulacska. Fogadjatok be engem is!

- Gyere, ha kedved tartja!

Így már hárman voltak. Egyszer csak arra jön a róka, egyenesen a kesztyű felé tart.

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska. Hát te ki vagy?

- Én vagyok Csalavér, a róka. Engedjetek be engem is!

- Gyere, ha úgy tetszik!

Most már négyen ültek a kesztyűben. Arra jött a farkas is, megállt a kesztyű mellett:

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska és Csalavér, a róka. Hát te ki vagy?

- Én vagyok az Ordas farkas. Befogadtok-e engem is?

- Hát gyere, ha gondolod, hogy elférsz!

Bebújt a farkas is. Most már öten voltak. Honnan, honnan nem, egyszer csak arra jött egy vaddisznó.

- Röf, röf. Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska, Csalavér, a róka és Ordas, a farkas. Hát te ki vagy?

- Röf-röf-röf! Én vagyok a Röf-röf disznó. Fogadjatok be a házatokba!

- Mindenki csak a mi kesztyűnkben szeretne lakni, akinek erre tart az útja!

Láthatod, hogy magunk sem férünk már el!

- Én még meghúzom valahogy, fogadjatok be!

- Nem bánjuk, gyere!

Bebújt a vaddisznó is. Már hatan voltak, de olyan szorosan, hogy meg sem tudtak moccanni. Alig helyezkedtek el valahogy, hallják ám, hogy zörögnek a bokrok. A medve bújt elő és egyenesen a kesztyű felé tartott.

- Ki lakik ebben a kesztyűben?

- Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska, Csalavér, a róka, Ordas, a farkas meg Röf-röf disznó. Hát te ki vagy?

- Brum-brum-brum! De sokan vagytok! Én vagyok a Mormogi medve. Fogadjatok már be engem is!

- Hová fogadjunk be, amikor magunk is szűken vagyunk?

- Csak megleszünk valahogy!

- Hát gyere, ha kedved tartja, de csak a kesztyű szélére!

Bebújt a medve is. Most már heten voltak. A kesztyű már pattanásig feszült.

Ekkorra az öreg is észrevette, hogy útközben elhagyta a kesztyűjét. Visszafordult, hogy megkeresse. A kiskutya előrefutott. Amint szalad, egyszer csak látja, hogy ott fekszik a kesztyű az úton, és izeg-mozog. Meg is ugatta: „Vau-vau-vau!” Az állatok erre igencsak megrémültek, kiugrottak a kesztyűből – futottak, ki merre tudott.

Az öreg is odaért, és felvette kesztyűjét.

Ha az öreg nem talál rá a kesztyűre, az én mesém is tovább tartott volna!

ukrán népmese

fordította: Barzsó Tibor