Jézus meg Szent Péter mikor a földön járt, bement egy bálba, ahol ácslegények mulattak. Másik helyiség nem lévén, abban a helységben terítettek le nekik egy kis szalmát aludni, ahol táncoltak. Krisztus belül feküdt, Péter kívül. Tánc közben Pétert, aki szélről feküdt, az ácslegények minden fordulónál oldalba rúgták. Amikor kimentek inni, gondolt egyet Péter: eddig őt rugdalták, rugdalják most egy kicsit Jézust is. Az majd tesz róla. Fogta Jézust, kihúzta a maga helyére, és ő belülre feküdt. Jézus aludt, nem ébredt föl erre sem. Hanem amikor újra elkezdődött a tánc, az ácslegények úgy gondolták, a külső már kapott eleget, most a belsőt rugdalják. Tánc közben tehát újra Szent Péter rugdalták. Reggelre csupa kék lett az oldala.

Szent Péter azt kérte Jézustól, hogy vasszegeket verjen a fenyőfába, hogy ha az ácsok faragják, csorbuljon ki a baltájuk.

De Jézus csak félig teljesítette Péter kérését, mivel félig ő volt a hibás abban, hogy kétszer is őt rugdalták, hiszen ő húzta kívülre Jézust. Így lettek Jézus parancsára kemény bütykök a fenyőben, ami a legtöbb ácsszekercének kicsorbítja az élet.