Élt messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.

- Gyere velünk - hívta elefántapja.

- Nem megyek - rázta fejét a csökönyös kiselefánt.

- Gyere - hívta az anyja.

- Nem megyek.

- Gyere - hívták a testvérei.

- Nem.

Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében:

- Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek?

Arra szökdelt egy gazella. Nézte a kiselefánt, megirigyelte karcsú termetét, sebes futását.

- Tudom már, mi leszek! Gazella leszek!

Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módra szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:

"Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek!"

Továbbsétált, míg egy majomcsapatot nem talált. Odakiáltott nekik:

- Én is majom akarok lenni! Játsszatok velem!

No, több se kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten odábbállt.

Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.

- De most már igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem röpülni, hallod-e!

- Megtanítalak én szívesen! - állt rá a csínytevő papagáj. - Gyere csak utánam!

Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part széléhez. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent.

- Így kell, ide nézz!

- Hiszen ez semmi! - rikkantotta a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól. Belepottyant persze a folyóba.

Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen:

- Mégiscsak elefánt maradok inkább!

Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják.

Afrikai népmese

Átdolgozta: Rab Zsuzsa