Élt egyszer egy kakas. Nagyon szép volt a farka. Odament hozzá a páva.

-Kakas koma, a te farkad sokkal szebb, add ide nekem, amíg elmegyek a lakodalomba!

-Ha farok nélkül maradok, kinevetnek a tyúkok!

-Add ide, visszahozom neked a lagziból! - kérte a páva.

-Jól van, de pirkadat előtt itt légy! -mondta a kakas.

A páva fogta a farkat, és elsietett a lagziba. Beesteledett. A tyúkok aludni tértek. A kakas is felült a rúdjára, és elaludt. Éjfél közeledett. A kakas felébredt. A páva még nem jött vissza. „Ha éneklek, a hangom hallatára biztosan hazajön” - gondolta a kakas, és rázendített:

-Kukurikuú!

De a páva nem jött. A kakas kicsit várt, aztán elaludt, és álmot látott. Azt álmodta, hogy a páva jön hazafelé. Ahogy jött az úton, söröshordókon lépked, és föltartja a farkát. A kakas megint fölébredt, és körülnézett. A páva még mindig nem volt otthon. Kint már pitymallott. A pávának nyoma sem volt. A kakas kétségbeesett. „Egészen biztos: megtámadta őt az ellenség. Még egyszer énekelek, hátha felfigyel” - gondolta és éles hangon rázendített:

Kukurikuú! Kukurikuú!

Kint már megvirradt. A páva még akkor sem ért haza. Azóta nem is tudom, hányszor pirkadt meg. A kakasnak új farka nőtt. A pávának még mindig hűlt helye. A kakas meg azóta is minden este és reggel énekel.

Csuvas népmese