Élt Ajakon egy nagyon gazdag ember.
Egyetlen fia szép, derék ember vót. Ott vót a kora, hogy
megnősítsék. - Édesapám, ne házasítsatok - mondta a fiú
az apjának -, mert azt veszem el , akit szeretek! Vitte a
keresztapja gazdag helyre, szegényebb helyre, szép jánhoz,
csúnya jánhoz, gazdagho, szegényhe, nem kellett neki senki.
Eljött az ősz, ű maga mondta akkor az édesapjának: - No,
édesapám, én már most megyek házasodni. - Jól van, fiam
- mondta az apja -, mennyi pénz kell, mennyi garast adjak? -
Nem kell nekem semmi, csak két szekér alma meg a legfiatalabb
szógád - mondta a fiú . - De akármilyen menyasszonyt hozok,
szeressétek, mint gyermeketeket, mert ha nem, elrejtem
magamat. Az édesapa belenyugodott. A fiú a két szekér
almáho még egy üres szekeret is kért, aztán elköszönt az
édesapjátul. Az édesapja jó szívvel elbocsátotta, de veres
zsebkendőjével a könnyeit törülte. A fiú keresztülment
hét falu határán, a hetedik falu végén megállott, a piac
közepén elkezdte árulni az almáját, ilyen szókkal: -
Almát szemétér, almát szemétér! Szaladtak a gazdag
jányok, hozták a sok szemetet kosárokkal. Az ajaki legény
mindet jól megnézte, egy sem volt még eddig kedvére való.
Már az üres szekere szeméttel félig vót, a fél szekér alma
elfogyott. Ment tovább, elérte a nyolcadik falut, ott is ilyen
szavakkal kínálta almáját: - Almát szemétér, almát
szemétér! Jöttek a jányok ismét hozták a szemetet. Az
alma elfogyott, a szemét megszaporodott. Esteledett befele. Nem
akarta, hogy ott töltse az éccakát, tovább indult. Megint
kiabálta: - Almát szemétér, almát szemétér! Elfogyott
az alma, csak a másik szekérnek az aljába vót még egy szép
piros alma, a legszebb valamennyi közt. Látja a fiú, hogy a
félsetétségben egy szégyenlős kislány jön, egy pici
kosárral, de alig vót szemét a kosarába. Látja, hogy megáll,
és nem jön közelebb. A legény végül megszólította: -
Gyere közelebb, ne szégyelld, hogy kevés a szemeted, ezt
keresem én. Elhajtottak a jány szüleihez, nádfedeles kis
házikójukba. Mindenütt tisztaság vót, bocskoros öreg jött
a fiú elibe. A legény a szívére ölelte, és a kisjányt
megnyerte. Másnap reggel a fiú szekérre pakolta a jány kis
szegénységét, és hazavitte menyasszonyát a szülői házba
Ajakra. Az ipája szívesen fogadta. Háromnapos menyegzőt
tartottak és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
(kárátaljai magyar népmese) Mit jelent? elrejtem
magamat - elbujdosik, hogy nem látják többé ipája (ipa) -
a legény édesapja, a menyasszony apósa |
Kommentek