Egyszer egy gazdag
ember házánál nagy dínomdánom volt, s meghívott erre két híres
hazugot is. Nosza, amint asztalhoz telepedtek, megeredt a
hazudozás.
- Hiszen, amit eddig hallottatok - mondta az egyik
hazug -, az mind semmi, most jő csak az igazi. Hát tegnap is
vendégségben voltam egy régi jó barátomnál, s ott akkora
gombócot láttam, amekkorát még soha életemben. Akár hiszitek,
akár nem, ehhez a gombóchoz száz métermázsa liszt kellett meg
ötven métermázsa szilva. Tíz nagy asztalt toltak össze, úgy
fért el a gombóc, húszan voltunk vendégek, egy nap s egy éjjel
folyton-folyvást ettünk, s még csak felét sem tudtuk megenni. Hát
egyszerre csak mi történt? Két vendég a nagy lakmározás közben
úgy eltűnt, mintha föld nyelte volna el őket. Tűvé tettük az
egész házat, nem találtuk sehol. Már egy jó órája kerestük
őket, amikor egyszerre csak halljuk, hogy a gombóc közepéből
kiabálnak : ,,Ej, de jó, de pompás! " Bezzeg hogy belebújtak
a gombócba, csakhogy annál többet ehessenek!
- Hát hiszen
- mondta a másik hazug -, elég nagy gombóc volt, szent igaz, de ez
csak kölyke lehetett annak, amit én láttam egy vendégségben. Ott
akkora gombóc volt, hogy bár lehettünk vagy ötvenen, három éjjel
s három nap folyton ettük, s még csak feléje sem jártunk a
tölteléknek. Na, mondtam én a barátaimnak, pihenjünk egyet, hogy
újult erővel láthassunk neki. Pihentünk egy fél napot, akor újra
nekifeküdtünk a gombócnak, s hát uram teremtőm, megakad a villám
valami keménységbe. Gondoltam, bizonyosan szilvamag, de nem az
volt, hanem mit gondoltok, mi? Egy nagy útmutató kőoszlop! Az volt
ráírva: Innen a töltelék még három kilométer!
- Hiszem
- mondotta a másik hazug -, de hol készült az a rettentő nagy
üst, amelyikben ez a gombóc főtt?
- Az bizony ott, ahol az
az üst, amelyikben a te gombócodat főzték!
Kommentek