Mikor Mátyás király uralkodott, vendégséget csinált, meghívta az urakat, jó bort töltetett eléjük.

Az urak áldották a bornak minden részét, csak a munkását nem. Azt mondta Mátyás király nekik:

- Hát ez nem jól van! Hát azt a szegény munkást nem is áldjuk, aki azt munkálja?

Azt mondták az urak:

- Az semmi se!

- No, hát ha semmi se - azt mondja -, gyertek ki holnap kapálni, és majd kapálunk úgy, mint a szegény munkás szokott.

Aztán kimentek másnap, csak vösöshagymán és kenyéren kapáltak egész früstökig. Mikor megvoltak a früstök, megint hajtották a dolgot délig; délben egy órakor ebéd volt, vöröshagyma meg csak kenyér. Akkor alig várták már az urak az estét, akkor mondták Mátyás királynak:

- A szegény ember érdemli meg a bort meg a jó ételt, aki a szőlőt munálja.