Tudom azt igértem, hogy fonallal fogunk festeni, de az élet közbeszólt. 

Ma a futár csomagott hozott, melyben volt nagyon hosszú papír. Már régen ki akartam próbálni valamit,amit már több helyen is olvastam, így gyorsan kaptam az alkalmon.

Megfeleztem a papírt. Majd megkértem Igit, hogy feküdjön rá. Nem akart. Így szegény Örsit kaptam el /nem volt ideje tiltakozni, meg különben sem tudta mit akarok csinálni/ és fektettem a papírra. Döbbenetett és félelmet láttam keveredni a szemében. Próbáltam megnyugtatni, hogy csak körberajzolom. Nem igen sikerült megnyugtatni, mert meg sem mert  mozdulni. Azt hittem, hogy majd milyen egyszerű lesz körberajzolni, de tévedtem. De azért sikerült valamilyen gyerek formát felrajzolnom a papírra. Majd neki álltunk ki színezni. Vagyis én színeztem, Ő adta a ceruzát, zsírkrétát. Viszont a filcet megszerezte magánnak és Ő azzal rajzolt.

Igi eközben csak nézte, hogy mit csinálunk. Aztán ráállt, hogy Őt is körberajzoljam /neki is kellett volna a filc/. Őt nehezebb volt körberajzolni, mert mozgott. Amikor megkaparintotta a filcet közölte, hogy Ő berajzolja a csontjait. Így is tett /remélem nem megy orvosnak/. Azért felkerült a képre a szeme, orra, szája és a haja is.