Piros alma csüng a fánSzakíts le te barna lány.Leszakítom, megeszem,Mert az almát szeretem. 

 Hull a dér, jön a tél,Daru, gólya útrakél.

Kiszáradt a diófa,Nem játszhatunk alatta.Majd megújul tavaszra,majd játszhatunk alatta! 

Elment a madárka,üres a kalitka,mind az fújdogálja,visszajő tavaszra.Ha tavaszra nem jő,búzapirulásra,de ha akkor sem jő,tudom, sohasem jő. 

Ember, ember, novemberHideg, morcos medve,Sűrű ködöt pipálva,Kiült a hegyekbe. 

Aki fázik vacogjon,Fújja körmét, topogjon.Földig érő kucsmába,Nyakig éri csizmába,Burkozózzék bundába,Bújjon be a dunnába,Üljön rá a kályhára,Mindjárt megmelekszik! 

Süss föl nap,Szent György nap!AranybárányKertem alattMajd meg fagy!Terítsd le a köpönyegedAdjon IstenJó meleget! 

Ereszkedik le a felhő,hull a fára őszi eső.Hull a fának levele,mégis szól a fülemüle. 

Közeleg már, közeleg mára nagy idő:A juhásznak a gazdábal számolni kő.Nincsen neki egyebeCsak egy vezér ürüjeRajta rézcsengetyűje. 

Vadludak úsznak sorjában,tolluk reszket a tócsában.Hullik, roppan a fák lombaj,mókus búvik az odvakban.