Egyszer régen – amikor az emberek és állatok sem éltek még a Földön, - elhatározta a Nap, hogy feleségül veszi a Holdat. A Nap egy követtel levelet küldött a Holdnak.

A küldönc hosszú utazás után végre megérkezett a Holdhoz és átadta neki a levelet. A Hold kinyitotta, elolvasta, majd egy nagyot nevetett, és azt kiáltotta:

-A Nap azt írta, hogy el akar venni feleségül! Ilyen különös és vicces dolgot még soha életemben nem hallottam. Persze, mintha én hozzámennék?! Nem is kedvelem! - de a Hold nem akarta megbántani a Napot, tehát így szólt a követhez:

-Tudod mit? Mondd meg a Napnak, hogy átgondolom a dolgot!

A küldönc visszatért a Naphoz és átadta az üzenetet.

Eltelt egy kis idő, majd a követ ismét meglátogatta a Holdat egy levéllel, amiben ez állt:

-Még mindig várom a válaszod! Mikor fogunk végre összeházasodni?

A Hold kieszelt valamit:

-Mondd meg a Napnak, hogy hozzámegyek feleségül, ha teljesíti egy kívánságomat!

A követ térült-fordult, vitte az örvendetes hírt. A Nap gondolkodás nélkül hevesen rábólintott, bármi is legyen az a kívánság, ő teljesíti. A küldöncnek ideje sem maradt kipihenni az út fáradalmait, indulhatott is vissza.

A Holdhoz érve kifulladva közölte:

-A Nap küldött, szeretné hallani az óhajod!

-Mondd meg neki, ha annyira feleségül akar venni, hát jöjjön el értem!

A Nap, amikor meghallotta a választ, nagyot nevetett:

-Csak ennyiről lenne szó? Ez aztán tényleg nem akadály!

De akármennyire is próbálkozott és próbálkozott, nem sikerült utolérnie a Holdat. A mai napig lohol a Nap a hold után, s így váltakoznak a nappalok és az éjszakák.

Kínai népmese